Roli baba naplója

 Ma reggelre úgy elment a hangom, mint még soha talán. Nem is emlékszem, hogy gyerekként voltam-e ennyire rekedt. Nemrég fájt a torkom, úgy gondoltam elmúlt. Rosszul gondoltam. A piacon alig bírtam elmekegni, hogy mit kérek.:(( Roli persze örül, mert nem tudok rászólni, ha rossz fát tesz a tűzre. Szegénykém délután ő is tiszta nyűg volt, alul átbújt a szemfoga tegnap, most vele szemben felül jön, ezt nagyon nehezen viselte. Kapott rá Dentinoxot, szokás szerint bekábult tőle és aludt egy negyed órát, aztán mintha nem is fájt volna semmije. Szegénykém úgy mondta az ő kis nyelvén, hogy fáj, de hát ez az élet rendje, a fogaknak ki kell bújniuk. Szívesen meghoznám azt az áldozatot, hogy ne legyen hangom 2 hétig, csak neki ne fájjon így a foga, de sajnos nincs mit tenni. Majdcsak meghozza a fogakat ez a fogmanó.