Ma délután Lédike a tengerimalacunk közel 4 év után elköltözött az örök malacmezőkre a társa Ricsi után. Egyetlen fiát hagyta maga után, Tüsikét, aki most végtelenül szomorú. Rendesen könnyezett a szeme, mielőtt az anyukája végleg elaludt. Most is csak gubbaszt a sarokban a korábban szeleburdi malackám, de enni azért eszik szerencsére, de a kedve nagyon rossz, nincs kedve kijönni a ketrecből sem.
Lédike nagyon hiányozni fog, főleg reggelente nem fog "nyui-nyuizni", ha kinyílik a hűtőajtó. Vagy ha beléptem a szobába, rögtön ugrott a ketrecajtóhoz, vagy amikor enni adtam nekik, várta a két darab szárított salátát a magkeverékből, amit a kezemből vett el. És ez csak pár dolog, ami hiányozni fog nekem vele kapcsolatban.
Egy videó 3 évvel ezelőttről, Tüsiék születése után 3 nappal készült:
És egy kép, ami ma délelőtt készült, itt már nagyon gyenge volt, de utolsó erejével még makogott nekem és dugta a kis fejét a tenyerembe. Remélem most már jó helyen vagy...
Hozzászólások