Igazi kis gézengúz lett Roliból az elmúlt hónap során. Reggel amikor felkel, hatalmas cuppanós puszit kapok tőle, ami régebben nem volt erőssége. Aztán amint felöltöztettem, rögtön megy a dolgára. Megnézi minden a helyén van-e, ahogy ő hagyta este. Ha nincs /mert én elpakoltam/, nagy kutatásba kezd, ha nem talál valamit, akkor morcizik egy sort, de nem adja fel. Öltözködni szépen segít, de a vetkőzésben sokkal jobb. Főleg este az alvós zoknit előszeretettel leveszi, majd vad gyömöszölésbe kezd az ágy mögé. Sokszor bedobálja a zoknikat, volt hogy 2 pár is ott landolt nem egészen 10 percen belül. Aztán akkor feladom, mert fél óra alatt mind ott kötne ki. a hajcsatjaim is eltűnnek estére mindig. Keresem a dobozában és nem találom, majd reggel kérdezem, hogy hol lehet a csatom, két perc múlva nevetve veszi elő a fiókjából, közben olyan csalafintán néz a nagy szemeivel.

Szépen kifejezi, megérteti magát. Amikor sikít, apuka mindig rászól, hogy Roli hangos vagy és megfájdul a fülem, erre Roli csak mutogat, hogy fogja be a fülét. Mivel mondatokkal még nem tudja kifejezni, így elmutogatja, sikít, közben befogja vigyorogva a fülét. Tiszta haszon, nem?? Amikor porszívózok, akkor is jön utánam kikapcsolja a porszívót, majd vadul mutogat, hogy az neki hangos, majd szintén befogja a fülét. Ha nem húzom fel a tornacipőjét, hozza utánam, és nem csak egyet, hanem mindkettőt. Amikor apukája hazajön és látja, hogy nincs rajta a papucsa, neki is viszi és leteszi elé. Ha nem lép bele, akkor emeli a lábát, hogy azt ő azért vitte oda, hogy vegye fel. Okos nagyon és pillanatok alatt rájön a dolgok összefüggésére.

Evésnél léptünk egy nagyot. Tegnap óta hajlandó megenni a kenyeret és a szalámit, és a főtt ételt turmix nélkül. Tegnap apuka elhatározta magát reggel, hogy nincs joghurt, csak kenyér és szalámi. Először nem talált megértő szájacskára.:) Volt nagy bömbölés meg, anya, meg nem-nem-nem, de rájött, hogy tényleg nincs más, csak ami elé van rakva. 1 órán át tartott a reggeli, kanállal kapta a kenyeret és a szalámit is. De megette, semmi öklendezés és fuldoklás nem volt. Ma már csak fél óra volt a kaja, majd később kinézte apukája szájából a tejfölös kenyeret! Ilyen még nem volt, hogy bármit is megkívánt volna, amikor ettünk. Ennek nagyon örültünk! Szépen ette, egy kis pohár joghurtnyi adagot megevett egy fél szelet kenyér belével! Szépen iszik szívószállal, most az a kedvence. Mióta szívószálazik, többszörösét issza, mint szokott. 

A konyha még nagy kedvence, bár már nem pakol annyit. De azért reggelente megnézi, hogy megvan-e minden a fiókokban. Képes naphosszat játszani az autóival, a rágókákat meg csörgőket már fel is tettem a vaterára, mert hetek óta csak a doboz alján állnak. Ma kapott egy újabb dömpert homokozójátékokkal. Egész délután azt cipelgette. A labdát és a kisautót most tanulta meg visszagurítani, eddig nem nagyon érdekelte a dolog. Most már pár napja reggelente hozza az autót, hogy gurítgassuk kicsit. Imád sétálni, kirakatokat nézni, ablakból leskelődni, telefonálni, majd dühösen mondani, hogy "letette!!"- ezt ma apukának is mondta, kár hogy ő nem hallotta. Sok szót mond, de csak egyszer, aztán mintha elfelejtené. Nemrég közölte, amikor kinéztünk az ablakon, hogy eső. Mondjuk, akkor éppen hó volt, csak közben olvadt, de kezdetnek nem rossz.:) A játékait segít összeszedni esténként, bár néha oda kell figyelni, mert nem egyszer szedtem ki legót a kukából, vagy éppen könyvet a fiókomból, kockákat a mosógépből. Néha túl nagy a lelkesedés.:D

Foga alul bújt ki a harmadik, meg talán készülődik a negyedik, ha jól láttam. Bújnak, csak lassan. 2 hete átesett a második szeparációs szorongáson is. Bárki ránézett az utcán, már sírt is. Szerencsére 4 nap alatt átvészelte, mert akkor elkezdtük tömegbe vinni sétálni, hogy szokja, így elfelejtette a szorongást. Ügyesen sétál hátrafelé, tanulja a lábujjhegyen járást és a körbeforgást sem hanyagolja el apukája nagy örömére.:D