Roli 15 hónapos lett, ezt mutatja az is, hogy jövő héten megyünk a következő oltásra. Napról-napra kezd rájönni, hogy ő egy különálló személy tőlünk és nem tőlünk függ /vagyis ő még ezt hiszi, mert azért még sokban függ a szüleitől:)/ Van saját akarata, hisztijei. Mostanában a dömperre szokott nagyon haragudni, mert nem marad felállítva, ahogy ő szeretné, és akkor csak hallgatom, ahogy nyögdécsel, dünnyög,morog magában és gondolkodik, hogy maradna úgy, ahogy ő azt eltervezte. Amikor hisztizni próbál (például nem adok oda neki valamit), otthagyom, nem leszek a közönsége, így hamar abbahagyja, bár néha apukánál bepróbálkozik, aki nem hiszi el, hogy hagyja ott és akkor befejezi, ő inkább magyaráz neki, amit Roli nem sokra értékel. Nálam már tudja Roli, hogy ezel nem sokra megy, mert nem érdekel, ha igazi baja van, úgyis észre veszem.

A logikája nagyon jó, nemrég kapott egy doboz legót, tegnap már rakosgatta össze, előtte nap még csak dobálta, most már akár fél órig is rakosgatja. Rájött, hogy a fiókból nem csak kipakolunk, hanem bele/vissza is, igaz ő kicsit változtatott rajta, mert az én cuccaim eltűnnek (játékosláda mélyére), a helyükbe pedig műanyag kacsa, meg rágókák, csipogó sünök kerülnek. Le is fényképeztem a visszaszerzett dolgaimat. Este beteszi a fiókba az autóját és reggel kiveszi, szóval már jól működik a hosszabb távú memóriája is, mert emlékszik előző napi dolgokra is. Végre rájött, hogy a könyvet nem megesszük, hanem lapozgatjuk, vettem a postán egy vastag lapos könyvet, azzal is elvan sokáig, már hozza oda és mutatja, hogy mik vannak benne. Reggelente pedig hozza a kis tornacipőjét, hogy azt fel kéne húzni, érdekes a mamuszért nem rajongott ennyire, azt az első adandó alkalommal leszedte magáról és eldugta a játékok közé, hogy meg se találjam. Egész nap az ablakban állna, azt nagyon szereti, főleg este, de most már sokan leszedték a világítós ablakdíszeket, mert azok elbűvölték. Nappal integet ha lát valakit az utcán, meg még dumál is mellé. Telefonálni nagyon szeret, csengőhangból felismeri, ha az apja telefonál és addig ráncigál, míg nem szólhat bele. Az apukája telefonja az azért érdekes, mert benne van a süsü a sárkány, mindig ki szeretné szedni belőle. Szóval ezek a kedvencei mostanában. 

Mozgása is sokat fejlődött, szépen szalad, esés nélkül. Az utcán kézen fogva sétál bármelyikünkkel (erre nagyon büszkék vagyunk), nézelődik, már nem tapogat(na) meg minden kocsit, csak messziről szemléli. még mindig mindenre felmászik. Leguggol és feláll kapaszkodás nélkül, sőt mostanában felugrik. Rúgja a kislabdáját. Egész játékhegyeket képes egyszerre elcipelni. Ha leülök és kitárom a karom, nagy vigyorral szalad és ölel meg, ezt is nagyon szereti, közben mindketten hangosan mondjuk, hogy (ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :D), de a puszi még várat magára, puszit talán kétszer kaptam tőle az arcomra), persze kapni azt szereti.

A szavai még javarészt a megszokottak (baba,anya,apa,mama,papa,nem,hagyjál,adjál,aha,tete /tetszik/, hallo, hello) és pár napja vacsinál elővettem a D-vitamint, ránézett és mondta, hogy csepp, például ezt a szót sosem erőltetem, talán párszor hallotta, mégis megjegyezte magának. A passzív szókincse rengeteg szóból áll, szinte mindent megért már. Ha rosszat tesz (lenyúlja a billentyűzetet vagy az egeret, vagy olyan dologhoz nyúl, amihez nem szabad neki), elég csak annyit mondanom, hogy "add csak ide a kezed!", rögtön dugja el a háta mögé, olyankor tök cuki, persze nem mutatom, hanem nagyon mérges vagyok.:)

Segít öltözni, enni még nem eszik önállóan, visszafejlődtünk a pépes kajákra, mert nem bír rágni. Szépen iszik pohárból már állva is, nem csak az etetőszékben.  Az ínye nagyon ronda, nem is csodálom, hogy nem tud vele semmit csinálni, a foga még mindig nem bújt át, szenved vele szilveszter óta. Ettől függetlenül végre éjjel többet alszik (gondolom az egész napos mozgásnak köszönhetően), este 10-től, reggel 8-9-is akár, nappal pedig 2 óra, bár most éppen ,ár a 3. órát durmolja át.