Roli egy hónapos volt, amikor elkezdtem írni a kis életéről. Csak úgy unalomból és persze neki is írtam, írom ezeket a sorokat. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy lesz az érdeklődés, és visszatérő olvasóink lesznek a világ minden tájáról. Na és persze kis hazánkból is egyre több olvasónk akad (egyre többen a gyerekkori lakhelyemről és környékéről is és ennek külön örülök) Ez is nagy ösztönző az  íráshoz.

Azóta nagyot fordult vele, velünk a világ. Akkor még egész nap aludt és evett, ma már egész nap fenn van és nem hajlandó enni.:)Vagyis mindent eszik, amit nem kell rágni, de amivel kicsit is küzdeni kell, inkább otthagyja és koplal. Pár napja rengeteget beszél, főleg reggel ébredés után, tegnap például elkezdte utánozni séta közben, hogy "ejje - erre", a boltban pedig meglátta, hogy teszem a kosárba a pudingot és megszólalt jó hangosan, hogy "ana adda - anya adjad". Hihetetlen, hogy mennyi mindent megért már és babanyelven is nagyon sokat kommunikál velünk. A járás már nagyon megy, már alig esik el, már majdnem szalad. Minden érdekli, tegnap a tojáshéjat lopta ki a szemetesből például, hangtalanul kinyitja a fiókokat és rámol ki belőlük mindent, ami kell neki. Sokszor már úgy megy a szekrényhez, fiókhoz, hogy határozottan tudja, hogy mi kell neki, és addig keres, míg nem találja meg. A visszapakolással még vannak némi gondok...

Nem egy édesszájú gyerek. Pudingon és joghurton kívül nem eszik meg semmi édességet, se csokit, se krémtúrót, se kekszet. Ami kicsit édesebb a megszokottnál, már tolja el magától undorodva. Apjára ütött eből a szempontból, ő jó ha két kocka csokit eszik egy évben.