Tegnap Roli egész nap tiszta nyűg volt, nem lehetett vele bírni. Biztos érezte a mai szurit. Apukája repülőst játszott vele, én meg hintáztattam, de egyik sem vette el a figyelmét arról, amit ő előre érez. És micsoda radarokkal rendelkezik, tőlem örökölte!! Én is sok dolgot előre megérzek. Reggel nagyon morcosan ébredt...

                                      Öltöztetésnél is csak bambult.                Mire felöltöztettem, apukája is haza ért az éjszakai műszakból, és indulhattunk is. Nem volt éppen zökkenőmentes az út, babakocsival a csúszós latyakos hókásába elég nagy élmény volt menni. Mi voltunk az elsők a doktornéninél, így kaptuk az időppntot.:) A vizsgálat még nem is volt olyan vészes, akkor még nevetgélt. Aztán jött a hasra fordításos vizsgálat, akkor Roli meglátta mi is készül a háta mögött. Marika néni vette elő a tűt és a vattát... Na, Roli ezt meglátta, aztán elkezdett éktelenül üvölteni. És ez így ment a szuri beadásáig.:) Doktornéni megdícsérte Rolit, hogy milyen ügyesen forgolódik ide-oda, meg milyen szépen gyarapszik, 7.10kg volt a mérlegelés. A fogára pedig ránézett, és azt mondta, hogy nemsoká kibújik és nem kell sokat szenvednie vele. Hazajöttünk, beborogattam a kis combjait (mert 2 szuri volt!), kapott reggeli tejecskét és alvás apuval. De alvás előtt még kiolvasta a könyvét ezredszer is. Délután már kezdett nyűgös lenni, a legmagasabb láza most 38.6 volt, amit egész jól tűrt, mert még nevetgélt is néha, amikor hülyéskedtem neki. Most ment le neki 10 órakor, békésen szunyókál. Biztos arról álmodik, hogy egy időre elkerüli az injekciós tű...

... de csak míg a BCG-t újra nem kapja...

... nem ússza meg...