Ma egész nap pihiztünk Rolikával. Mindkettőnket elnyomott ez az idő. Aludtunk, egyszer felkeltett délben, hogy szopi, aztán alvás tovább. Már rámfért egy kis pihenés. Nem mintha megszakadnék a gyereknevelésben, de nem lehet hozzászokni az éjszakai fennlétekhez. Egyébként miután felkel a mi manócskánk, nagyon jó kedve lett, végég nevetgélte és gagyarászta a délutánt.
Ma két kis kezét végre használta! Számára egy nagyon fontos dolgot fogott meg: ez pedig nem más, mint a cumija. Bele is rakta a szájába! Roppant büszke lehetett erre a mutatványára, mert aztán cumival teli szájjal dumált. Gondolom ezt mondhatta babanyelven: " Vigyázz, te cumi, ha kiesel a számból, már vissza tudlak tenni! "
Holnap megyünk kutacsuh-ra, meg pociuh-ra. Remélem nem kell nagyon sokat várni a kórházban.
Hozzászólások